Még bő egy év van a választásokig, de már most elindult a politikai kampány. Mondhatni, hogy ez nem újdonság, hisz 2002 óta szinte megállás nélkül kampányol az aktuális ellenzék. A mostani talán annyiban más, hogy az ellenzék mellet a kormány is korán begyújtotta kampány hadjáratát. A politika, pedig mindent elkövet, hogy a közvélemény figyelmét, indulatát folyamatosan üzemi hőfokon tartsa. A lényeg, hogy a választás illúziója fennmaradjon. Az illúzió lényege, hogy mindenki azt hiheti, hogy beleszólása van a történések kimenetelébe. No ha ez részben igaz is, hisz a „társadalmi” megmozdulások több esetben látványos visszalépésekre kényszerítheti a politikát, de a végeredményre nincs befolyásoló hatással.
Gumicsont a diákságnak - Cirkuszt a népnek
Nézzünk egy egyszerű példát. Egyetemi felvételi létszám meghatározása. Kiverte a biztosítékot a diákok körében, hisz a legtöbb fiatal nem rendelkezik a megfelelő anyagi forrással ahhoz, hogy finanszírozza a továbbtanulást. A fidesz-kormány alaposan csökkenti az állami támogatással felvehető diákok számát. Így kívánják megakadályozni a diplomás munkanélküliek számának (évről évre) növekedését. A döntés mögött - mint mondják – nemzetgazdasági érdek áll. Sajnos, azonban nem úgy tűnik, hogy más alternatívát készítettek volna. Az egyetemisták számát csökkentik, de a – régen megbecsült – szakmunkások képzése szinte teljesen megszűnt. A társadalmi elfogadottsága, pedig szinte teljesen kipusztult. A rendszerváltás óta egy generáció nőtt fel úgy, hogy azt tanulták, hogy „ha nincs diplomád nem fogsz tudni megélni”. Ennek hatására, megszűntek a szakmunkák képzése és elkezdődött a diplomások gyártása. A munkaerő piac, pedig egy darabig felszívta a friss diplomásokat, de aztán elfogytak a helyek. A multi vállalatok alaposan kihasználták a „hülye magyar diplomást” és rájöttek, hogy potenciálisan olcsón szerezhetnek magas képzettségű munkaerőt. Így elkezdtek egyre nagyobb követelményeket támasztani. A felső oktatás, pedig alkalmazkodott az igényekhez., Így mára eljutottunk oda, hogy idegen nyelv ismerete nélkül nem jut diplomához. A munkaerőpiac gyorsan lépett egyet és kötelezővé – azaz alap feltételként – határozta meg a minimum középfokú nyelvvizsgát. Napjainkra sikerült elérni, hogy már nem csak a multik, de szinte az összes munkáltató ragaszkodik a diplomához és a nyelvvizsgához a munkakörtől függetlenül.
Az ezredfordulóra új fogalmat kellett megtanulni: „Diplomás munkanélküliek”. Napjainkban a felsőoktatási intézményeket, pedig „Diplomagyárnak” nevezik. A diákok most dühöngnek – teszem hozzá – jogosan, hisz őket már a „diplomás szellemben” nevelték. A kormány ezért látványosan fog ugyan kis lépést tenni hátra, de valójában jelentősen nem fogják megváltoztatni elképzelésüket. Kimehetnek tüntetni, lehet sztrájkolni, egyetemet foglalni, de a végén az erősebb kutya fog „nemzeni”. Szomorú, de tény. A diákok hihetik, hogy nyerhetnek, de sem a csatát, sem a háborút nem nyerhetik meg. Sőt. Sokaknak ez egy jó kiugrási lehetőség, hogy a későbbiekben bekerülhessenek a politikai elitbe és mint megélhetési politikusok folytassák elődeik munkáját.
Parasztvakítás avagy stratégiai játék a politikában
A másik lufi az ellenzék. 2002 után a baloldalnak röpke nyolc év alatt sikerült teljesen megsemmisítenie önmagát. A 2004 és 2010 közötti időszak botrányai – melyik szinte mind igazak voltak – alaposan megkérdőjelezi hitelességüket, hozzáértésüket és erkölcsi tartásukat. A 2010-es nagy vereség után sem történt tisztulás, így a következő választásokra ugyan az a „garnitúra” száll ringbe.
Nézzük a „másik” oldalt. 2002-es választási vereséget követően a FIDESZ stratégiát váltott. Tagadhatatlanul a leg keményebb lejárató munkába kezdett, főleg azután, hogy 2004-ben Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök. Az úgynevezett agresszív ellenzéki munka jól sikerült, hisz a nemzetközi pénzpiacokat ép úgy megosztotta, mint az ország állampolgárait. 2006-ra megteremtették a tökéletes káoszt. Ezek után nagy meglepetésnek számított, hogy még sem nyerték meg a választásokat. Vajon miért nem nyert akkor a fidesz?
A válasz (a fidesz szerint) az volt, hogy a szocialisták „elcsalták” a választásokat. Ezt az állítást erősítette a választások után elhíresült Öszödi-beszéd. A helyzet azonban egy kicsit más. 2006-ban látható volt, hogy az MSZP-kormány komoly gazdasági kényszerpályára fog kerülni. A 2002 – 2006 közötti ciklusban számos – igen komoly – hibás döntést hoztak, és tudható volt, hogy bárki kerül kormányzati pozícióba, az belebukik a következő ciklusba. A FIDESZ szempontjából a „vereség” volt a legnagyobb győzelem. Az MSZP-én belüli hatalmi harcok (vagy megállapodások a fidesszel) sokat segítettek a politikai süllyesztő felé tolni a nagy baloldalt. A 2006 – 2010 közötti időszak volt a baloldal teljes szétverése, a közép bal eltüntetése és a mutyizás nagy korszaka. Tagadhatatlanul ez az időszak volt a vagyon kimentés időszaka. Tisztában volt minden résztvevő, hogy a ciklus politikai öngyilkosság és a végeredménye egy brutális választási vereség lesz. A radikális jobboldal és a radikális baloldal (ami Magyarországon színében más, de politikai értelemben azonos) hangja erősödött, míg a „szociális” kormányzat „gazdasági” kormányzásba kezdett. És belebukott. A 2008-as pénzügyi világ válság első nagyobb hullámai 2009-re érték el hazánkat. A jobboldal tudta, hogy nem érdemes a kormányzást átvenni, hisz a leg népszerűtlenebb gazdasági döntéseket és annak következményeit kell majd viselni. A piszkos munkát így inkább az amúgy is halálra ítélt szocikra bízták.
2010-re már tudni lehetett, hogy az MSZP biztos, hogy nem nyeri meg a választásokat. Sőt! A kérdés inkább az volt, hogy mennyire zsugorodik össze. A választási eredmény alapján az MSZP a következő 10-12 évre elzárta magát a kormányzás lehetőségétől. Ezt ugyan befolyásolhatja a Fidesz-kormány „ballépései”.
Az embernek az az érzése, hogy egy nagyon csúnya összjátékról van szó. A két politikai nagy párt vajon nem is kettő, hanem egy? Az MSZP nyílván az MSZMP jogutódja és tagjai között - a rendszerváltás után 24 évvel – még mindig megtalálhatóak a régi rezsim politikusai. Ez tiszta sor, de akkor mi van a Fidesz-szel? Úgy tűnik, hogy a jobboldal egy durva átalakuláson ment keresztül és tanulva a szocialisták hibájából a decentralizált hatalom helyett a centralizált személyi hatalom formáját választották. Furcsa módon a letűnt pártdiktatúra elemeit lehet fellelni a jobboldal irányításában. Groteszk módón megszűnt a pártpolitikusok önálló döntési és szavazati joga, melyet jól mutat, hogy a párt döntésével ellentétesen szavazók komoly büntetést kapnak.
Ha egy párt bünteti azért a tagjait, mert nem értenek egyet egy javaslattal, vagy úgy érzik, hogy nem helyes a döntés, akkor azzal a párt kimondja, hogy képviselőinek jelenléte felesleges. A választások során a képviselők szeretik hangoztatni, hogy milyen fontos számukra a személyes bizalom a választóikkal szemben, miközben tudják, hogy nincs jelentős beleszólásuk a döntésekbe. Köztudott, hogy egy döntéshez kompromisszumok kellenek és nem lehet olyan gazdasági, szociális vagy politikai döntést hozni, hogy az mindenki számára egyformán pozitív hatással bírjon. Röviden fogalmazva, nem lehet mindenkinek az igényét érvényesíteni. Azonban felháborító és a modern demokráciával (ha egyáltalán létezik ilyen) ellentétes, hogy egy szavazás során a képviselők számára előírt módon kell szavazni. Ennek a döntési és jogalkotási mechanizmusnak köszönhetően nem meglepő, hogy sok esetben a kormánypárti politikus még azt sem tudja, hogy miről szavaznak – lásd parlamenti közvetítések – és olyan szinten tájékozatlanok, hogy a kérdéses témában való felszólalásuk során sem az adott ügyhöz szólnak hozzá (mert rossz dossziét vett magához), hanem valami teljesen máshoz. Ami ugyan kellemetlen, de hát előfordul. Az viszont kimondottan ciki, hogy a felszólalása végén sem esik le neki az a bizonyos tantusz.
Ki nyer ma? - Játék és "muzsika" a szavazókkal.
2014.ben a választásra jogosultak száma nagyjából 8 millió lesz. Ennek az 53%-a nem fog elmenni szavazni. Az el nem menetel mögött az elmúlt majdnem negyed évszázad csalódottsága és a jelenlegi politikai kínálat hiánya a döntő érv. A politikai kínálat hiánya alatt nem azt kell érteni, hogy nincs elég párt, hanem, hogy nincs politikai alternatívát kínáló, meggyőző érvekkel és értékrenddel bíró erő. A politikai paletta színessége abban merül ki, hogy a nagy pártokból lemorzsolódó és kiváló egyének vadhajtásokat képeznek. Alap tézisük egyezik az „anya pártéval”, csak szimbolikus eltérések lelhetőek fel.
Szóval, nyolc millió emberből kb. 4.240.000 ember otthon marad. A szavazók tábora 3.760.000 főre zsugorodik. Ez lesz majd a szavazók 100%-a. A fidesz biztos nyeri a választásokat, de közel sem akkora fölénnyel mint azt 2010-ben tették. A szavazatok nagyjából így fognak alakulni:
Fidesz:30% vagyis: ~ 1.128.000
KDNP: 20% vagyis: ~ 752.000
MSZP: 21% vagyis: ~ 789.600
Együtt2014: 9% vagyis: ~ 338.400
Jobbik: 18% vagyis: ~ 676.800
LMP: 1% vagyis: ~ 37.600
MDF: 0%
Egyéb pártok: 0,5% vagyis: ~18.800
Függetlenek: 0%
A fenti számok tükrében azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a harmadik Orbán-kormány ugyan megalakulhat, de nem lenne helyes, ha úgy éreznék, hogy Magyarország polgárainak többsége őket akarta megbízni kormányzással, hisz a szavazásra jogosultak 14,1% szavazott rájuk és a KDNP-vel együtt is mindössze kb. 23,5%-a. Így aztán ha figyelembe vesszük Magyarország népességét (2011. októberében 9.982.000 fő volt) akkor ez az arány még kisebb lesz. Vagyis a Fidesz-KDNP szavazó tábora az össznépesség 18,8%. Ezért, sem nem helyes, sem nem etikus a jövőben azzal érvelni, hogy az „Ország polgárai így döntöttek”. Hisz az ország polgárainak egy kisebb hányada döntött úgy, hogy 2014 és 2018 között újra Orbán Viktor legyen a miniszterelnök.
Vissza a jövőbe?
Hogy mi lesz 2018 után? Ez most még kérdőjeles és bár vannak víziók (bár nem olyanok mint Matolcsy Györgyé), de azokról most még nem célszerű beszélni. Azonban sokat elárul a következő évtizedekről, hogy a 2014-ig megalkotott 2/3-os törvények bebetonozzák a következő kormányok mozgásterét. A választási rendszer átalakítása is kedvezhet a jelenlegi politikai beágyazódásnak, de annak módosítására a következő 15-20 évben nem lesz lehetőség.
Ha nagyon csúnyán akarnék fogalmazni, akkor valóban eltorzult a fidesz 1988-as politikai attitűdjei, és mára inkább hasonlít 1954-es személyi kultusz kialakulásához, mint sem egy amerikai elnöki rendszerhez.
Mi lenne veletek? avagy ki lehetne Orbán Viktor utódja?
Érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mire jutna 2014-ben a fidesz Orbán Viktor nélkül. Tagadhatatlan, hogy Orbán Viktor a mai hazai politikai élet leg karizmatikusabb figurája. Az őt övező misztérium receptje egyszerű Az évek alatt következetesen alkalmazott egy retorikát, mely mára már nem csak a védjegye lett, de pártjának tagjai is átvettek. Egy beszédből (anélkül, hogy ismernénk a felszólalót), nagy biztonsággal megállapítható, hogy a felszólaló melyik politikai pártot képviseli. Orbán Viktornak sikerült elérnie, hogy megbabonázza a tömegeket, és jelentős azoknak a száma, akik vakon és a legnagyobb tisztelettel övezik. Az elvakultság és a feltétel nélküli bizalmat élvezni. Nem szabad elfelejteni, hogy a rendszerváltást megelőzően alakította ki imázsát, és azt csupán finomította. Tökéletesen felépített politikus, akinek ma jelentős ellenfele nincs. Sajnos a hazai politikai élet nem tud felmutatni hasonlóan erős és karizmatikus személyt, így ő mindig nagy eséllyel indul a vezetői posztért. A kérdés így adódik, hogy „mi lenne akkor, ha ő nem állna a fidesz élén”? Ez a kérdés feltehetően a fidesz vezetésében is felmerült (még ha csak suttogva és titokban), de az utódlás kérdése még szükségtelen. Többen Vitézy Dávidban látják a folytatást, hisz még 20 éves sem volt amikor már a fővárosi közgyűlésben ült, és még meg sem száradt a diplomáján a pecsét és máris a BKK vezérének nevezték ki. Onnan egy lépés a főpolgármesteri szék, és 2018-ra már készen áll akár miniszteri tisztség betöltésére. Harminc éves korától már parlamentbe kerülhet és bő 35 évig is lehet politikus. Ha pálya útját nézzük, akkor 2030-ban akár mint miniszterelnök, és 2045 körül mint Köztársasági elnök. Ez sci-fi lenne? Ki tudja? Talán igen talán nem….
